2010. május 19., szerda

Mit akar ez a szobor?

Ülő Buddha földet érintő kéztartásban (bhúmiszparsa-mudrában)
Fehér márvány, aranyozással
Burma, 19. század
Duka Tivadar ajándéka
Néprajzi Múzeum, ltsz. 1879





A szobor Szakjamuni Buddhát ábrázolja. Vadzsrászanában, elmélkedő ülésmódban ül, azaz lábfejei az ellentkező oldali combjain nyugszanak keresztben. Jobb keze a földet érinti (bhúmiszparsa-mudrában), a Földistennőt hívja tanúként az általa megtalált igazság igazolójaként. Öltözete egyszerű szerzetesi öltözék.
A szobor alapanyaga, a fehér márvány, valamint a fej, az egyik vállat szabadon hagyó szerzetesi ruha és a lótusztrón aranyozása a 13. században vált divattá Burmában a Buddha-szobrok kialakításakor.


Ez a fajta leírás a legszükségesebb alapinformációkat adja a tárgyról. Van-e azonban ezen kívül életük, társadalmi életük a tárgyaknak? W. J. T. Mitchell képkutató tette fel nem minden irónia nélkül azt a kérdést a képekkel, illetve a vizuális kultúrával kapcsolatban: „Mit akarnak a képek?”
Vajon mit akarnak a tárgyak? Ráadásul ebben az esetben egy szoborral van dolgunk, ami sok szempontból jóval inkább képként viselkedik, mintsem tárgyként. A tárgyat valamire alkalmazzuk, a képet megnézzük, felismerjük. Ugyanakkor a szobor – mint sok más kép – valamilyen hordozón van jelen, itt például márványba faragva. A szobor egyszerre tárgy és kép.
Mit akar a kép és a tárgy? A tárgy mindenekelőtt helyet, teret, talajt, felszínt akar. Azt, hogy valamilyen használatara alkalmas legyen. A szobor például egy templomot, raktárt, polcot... A kép talán azt, hogy képként kezeljük, felismerjük, gyönyörködjünk benne, hogy hasson ránk, hogy a hordozó nélkül is megmaradjon.
Mit akar ez a szobor? Elsősorban talán kérdéseket feltenni.

{Szöveg & kép: Wilhelm Gábor, Néprajzi Múzeum}

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése